Az elmúlt években a nyári egyetem több oldalról közelítette meg az urbanisztika kérdéskörét. Elemeztük, hogy „Ki tervezi a várost?”, mi a települések életében az egyház/ak szerepe (Az egyház és a város), milyen hatása van az ország, a térségek és a települések életében a turizmusnak; vizsgáltuk, hogy milyen a fenntartható urbanizmus (van-e olyan egyáltalán).
Idén arra fókuszálunk, hogy ki számára tervezzük, fejlesztjük, építjük a várost, tágabb értelemben a településeket. Kiss István – Magyary Zoltán egykori munkatársa – továbbfejlesztette Patrik Geddes gondolatát, s a térségek és települések vizsgálatát négy részre, szférára tagolta. E négyből az ún. szocio-szféra lesz vizsgálódásunk „tárgya”, valamint az urbanoszféra hatása a szocioszférára (a kettő összefüggésrendszere), de ugyanígy érdekes lehet a természeti környezet és a városlakók kapcsolata is. Tapasztaljuk, hogy a városok vezetése gyakran az érkező befektetők akarata szerint alakítják a települések terveit, szabályzatait, hogy sok beruházó és tervező gondolja azt, hogy ők avatottak a városok alakítására, jövőjének meghatározására. A beruházások esetenként presztízs-célokat szolgálnak, máskor szinte egyetlen meghatározó tényezőjük a profitszerzés, sőt maximálás.
Ezzel szemben sokak meggyőződése, hogy a települési tervek „igazi” megrendelői a lakók, hisz az ő életkörülményeiket határozzák meg a tervek, a beruházások. Megismerhetők-e a polgárok vágyai, elképzelései; van-e és ha van, milyen az elképzelésük városuk, községük jövőjéről, a számukra kedvező településről?